Nyári Színkör

A XIX. századi Magyarország egyik építészeti jellegzetessége a nyári színkör volt, amely a szabadban tartózkodás, kirándulás, kerthelységekbe járás kedvelt szórakozásához társult. Jellegzetesen fából épültek, általában májustól szeptemberig játszottak bennük, e csökkent bevételhez mérten olcsó, gyorsan megépíthető faszerkezetű épület adott megoldást.

Hódmezővásárhelyen az első színi előadást 1818-ban Kilényi Dávid színtársulata tartotta,  még faoszlopos sátorban.  1893-ban került napirendre állandó színház építése. A tervpályázatot 1896-ban Kolbenheyer Viktor budapesti építész nyerte meg, a tervek kivitelezését Budai Bálint szentesi építőmester végezte. Az épületet 1898. június 15-én adták át, a nyitó előadások  július 30-én (műkedvelőkkel) és augusztus 1-én (színtársulattal, Jászai Mari vendégszereplésével) voltak.

Az épületben földszint, páholysor és karzat, valamint öltözők, előcsarnok, színpad, zsinórpadlás kapott helyet. Tégla alapon, favázas szerkezettel készült, melyben a gerendák strukturálisan tagolták a homlokzatot, és a párkányzat és a bejárati részek mértéktartó fafaragása is javította az épület esztétikai hatását. A faszerkezeti elemek miatt a népnyelv általánosan faszínházként emlegette a nyári színkört.

1926-ban az épület állagromlása miatt szóba került egy kőszínház építése, azonban ezt az anyagi lehetőségek nem tették lehetővé, így a faszínház 1948-ig működött, majd 1950-ben lebontották. 1945–46-ban falai között játszott Somlay Artúr, Gobbi Hilda, Lehotay Árpád. De Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Apor Noémi és Hajnóczy Lívia pályájának is itt volt a kezdő állomása.

1991-ben a színház helyén emlékoszlopot állítottak, amely Szatyor Győző iparművész alkotása.