Szarvas-ház

A Várhegy és a Tabán találkozásánál lévő copf-rokokó  sarokház helyén már – írásos dokumentum szerint –  1705-ben létezett egy Aranyszarvashoz címzett kocsma. Ez azonban 1810-ben, a nagy tabáni tűzvész alkalmával leégett, 1811-ben építették újjá a jelenlegi formájában, Sághy Ferenc, az Egyetemi Nyomda gondnoka számára, aki itt kávéházat nyitott. A kávéház az írók és költők kedvelt találkozóhelyévé vált. ----- 1894-ben az Attila út szintjét lesüllyesztették, az  épület így szabaddá váló pincefalait – a sarokrész kivételével, ahol a régi járdaszintet teraszszerűen meghagyták –  támpillérekkel erősítették meg.  Ugyanakkor eredeti kapuját befalazták, a bejáratot lejjebb helyezték, kapualjába lépcsők kerültek, mindezekkel az épületet egykori architektúrájától megfosztották.

A két világháború között a ház patikának adott otthont, majd  a II. világháború után megnyílt Budapest első –  és sokáig egyetlen –  vadvendéglője. Az épület alatti pincében a 70-es 80-as években egy kedvelt diáktanya, a Szarvas-pince működött, ahol csak bort és zsíroskenyeret lehetett fogyasztani, tangóharmonika zene mellett.

A háborúban megromlott állapotának restaurálására az 1960-as évek elején került sor, amikor a saroknál az eredeti járdaszinten meghagyott teraszt meghosszabbították, ezzel a korábban szabadon hagyott pincefalazatot az architektúrába foglalták, a kaput kibontották eredeti állapotára, a felette lévő szarvas-domborművet restaurálták.