Budai Várpalota

A Budai Várpalota keleti, Duna-felőli látványának változásai.

A török uralom alatt nagyrészt megmaradt a régebbi vár formája, amit a különböző visszafoglalási kísérleteket mutató metszetekből láthatunk. A várat az osztrák katonai parancsnokság is meghagyta középkori szerkezetében. A még részben épen maradt épületeket elbontották, majd a romokra az első kisméretű palotát 1714-23 között építették fel.  De lényegében egy királyi rezidencia nélküli romhalmaz maradt fent, míg Mária Terézia 1749 és 1771 között felépíttette a királyi palotát (a ma ismert  déli szárnynak egy része), azonban nem lakott itt, helyette 1777-ben ide helyezte Nagyszombatról az egyetemet (amely innen 1780-ban már Pestre költözött). A későbbiekben a palota legnevezetesebb lakója félszázadon keresztül József nádor volt.

A palota átépítését (a krisztinavárosi  szárnyon) 1890-ben előbb Ybl Miklós, majd 1891-ben bekövetkezett   halála után Hauszmann Alajos tervei alapján kezdték el, 1896-os alapkőletétellel.  Hauszmann a Mária Terézia-szárny tömegét megduplázta az 1715-ben épült fegyvertári épület elbontása árán, és a Duna felé eső homlokzaton,  középső összekötő szárnyra új, barokk-neobarokk jellegű kupolát tervezett. Kisebb változtatásokkal, de az egész épület  lemásolta a Mária Terézia-szárny homlokzati struktúráját. Az átépítés 1905-re készült el.

Az  1944-45. évi ostrom során a várpalota leégett, födémei beszakadtak, falrészei, boltozatszakaszai beomlottak. A helyreállítás tervezése 1950-ben kezdődött, nagyrészt az 1960-as években zajlott, számtalan vitával kísérve. A Palota homlokzatain a következő változtatások történtek: új, magasabb, vasbeton kupolát kapott az épület, a tetőszerkezet díszességét jelentősen csökkentették,  a homlokzatokon található szobrokat nagyrészt nem állították vissza eredeti helyükre, szinte kivétel nélkül kicserélték a külső nyílászárókat modern, egyszerű egytáblás blokkablakokra, lebontották az impozáns Habsburg-lépcsőt is.

Közeli helyek